Őrült sofőrünket túlélve megkezdtük a túránk rövid pihehenőjét Khao Lakban. Köztudott mindehol vannak magyarok, itt is vannak, nem csak vannak, hanem itt élnek, vállalkoznak, dolgoznak. A panzió (Khaolak Relax Resort) tulajdonosa egy kedves magyar házaspár, akik a gyerekeikkel 4 éve élnek itt. András részletesen elmesélte milyen kanyarokkal kerültek ide, felszámolva sikeres vállalkozásaikat Magyarországon és inkább kezdek itt új életet.

Megérkezésünk után, András Tuk-Tuk-jával tettünk egy kört a városban, megmutatta mit hol találunk, hová érdemes menni vásárolni, enni, fürdeni. Khao Lak az utóbbi évtizedben fejlődött óriásit, tkp a turizmusból. Szerencsés helyzetben vannak hiszen itt több mint 25 km hosszú összefüggő gránit málladékból származó sárga homokos, és a majdnem fehér korallhomok strandokig minden megtalálható. Az aljzattól függően a kisgyerekes lapos partostól a meredekebb szörfös partig, illetve a sziklás zátonyos merülésre alkalmasig széles a választék. Ennek megfelelően a szállások széles választéka áll rendelkezésre a backpackers-től az 5 csillagos szállodáig, illetve vannak hosszú távra bérelhető kis lakások is.

Andrásék risort-ja a parttól kicsit messzebb van. Ő maga tervezte és szervezte az építését (www.khaolakresort.com). Az egy külön történet hogyan, milyen buktatókkal. Ahogy Mo-n sem egyszerű, itt sem az. A korrupció rendesen működik itt is. Éedekes épület együttes, szép kerttel, medencével, kilátó terasszal, közösségi térrel, pálinka főzővel, füstölővel, búbos kemencével. A szobánkban egy élő fa is volt.

Az itt töltött 4 teljes napunkat tényleg a pihenés töltötte ki. Semmi kötelező program, de persze voltunk csavarogni. Megérkezésünk estéjén András elvitt minket kicsit a városba és körülmutogatta, hogy itt milyen egy túrista város. Teljesen olyan, mint Siófok csak tengerparttal. Mivel még nem kezdődött el a szezon, nem volt sok túrista, de ez így pont jó volt.

Mivel a közlekedés itt korlátozódik a tuk-tukra, autóra és motorra, így érdemes megtanulni motorral közlekedni, én is ezt tettem. Tamás első útját egyedül tette meg, mivel élete első körét tette meg motorral. Mikor visszajött, egy kicsit izgult, de csak annyit kérdeztem, hogy rendben van-e és mentünk is vásárolni. Azért nem mondom, szegény zabszem pozitív volt, de érdekes, mert bennem semmi izgulás nem volt és tudtam hogy menni fog. Örültem, hogy ezt ő is érezte. Persze voltak érdekes helyzetek, de szerencsére a helyiek is hamar észrevették, hogy nem egy hazai van a pályán és türelmesek voltak. Így az utolsó napra teljesen belejött Tamás, úgyhogy ezt is megtanulta. :)

Ebédünket most nem utcai árustól vettünk, hanem a gyönyörű tengerparton beültünk egy étterembe. András elmondta, hogy a thaiok szeretik akkor is azt mondani, hogy oké, amikor nem értik mit mondanak nekik. Ezt most megtapasztaltuk, mivel voltak apró különbségek a rendelés és az asztalra letett ételek között. Ez azért furcsa, mert egy túrista központban minimum, hogy a pincér tud angolul.

Tamással minden reggel 6-kor ketünk és a napfelkelte mindig a tengerben ért minket. Aztán reggeli és pihenés. Egyik nap elmentünk az itteni nemzeti parkba, ahol egy elég hosszú folyó sok vízeséssel található. Sétánk első megállójánál egy kisebb vízesésnél mentünk le, Atilla már lent volt, amikor is Barbara rálépett a lapos, án roppant csúszós szikladarabra és hasra esett. Az egész látvány olyan volt mint egy lassított felvétel, mert Barbara mindig óvatosan lép ilyen helyeken, hogy meglegyen a biztos támasz. Mivel ő érezte, hogy csúszik a lába, hagyta magát szépen, lassan hasra esni, amitől semmi baja nem lett. Persze mi ezt nem láttuk és én, mint jó cserkész mentem utána, hogy segítsek neki fellálni. Na, ezt nem kellett volna... ahogy kell én is ráléptem a szikla csúszós részére, csak én egy kicsit sportosabban szó szerint pofára estem. Csattant akkorát az állam, hogy rossz volt hallani! A látvány azonban megért volna egy felvételt, Barbarával egymás mellett hason feküdve kérdezgettük egymástól, hogy minden rendben van-e és rettenetesen elkeztünk nevetni (akinek jó a fantáziája, nyudodtan engedje meg magának a nevetést:)). Viszont a nagyobb csattanás a fényképezőgép volt, így az mehet a szervízbe. Ezért ebben a beszámolóban egyenlőre nem lesznek fotók. Az állam még mindig fáj, de örülök, hogy nem haraptam le a nyelvemet.

A nagy nevetés, ijedség után megmásztuk a következő vízesést, nagyon szép, látványos és sokan fürödtek is. Én egyikhez nem mentem, mert kicsit szédültem. Az ebédet Barbarával a McDonalds-ban ettük meg, mert úgy éreztük ez most nekünk jár! :) A nap további részét pihenéssel töltöttük.

Erre a napra egy "hajnali" kirándulás volt tervezve ami 7.00 kor indult. Az egyik fán még sürgölődtek a majmok a lombok mögött, de végül csak a majmok menekülését az erdőbe hallottuk-láttuk. Ahogy végignéztem a képeket találtam az alábbit, ami 200 mm-es optikával készült, sejtés alapján.

 Vissza a táborba, reggeli,majd utána mi magunk eveztünk ki egy csendes öbölbe, de csak zajokat hallottunk az erdőből. Igazából tudhattuk volna, hogy a nappali állatok is hajnalban, napfelkeltekor kellnek, mennek reggelizni, tehát nekünk, ha látni akarjuk őket korábban kell kimenni. Hagyatkoztunk a vezetőnkre. Nem jött be. Korai ebéd után indultunk vissza a gátnál lévő kikötőbe, de előbb még bementünk egy cseppkő barlangba. Hogy a hosszú visszaút se teljen unalmasan Attila készített egy videót arról hogyan haladunk és hol haladunk:

Az, hogy ez cseppkövekkel tele lesz, sejthető volt, hiszen utunk során tucatjával láttunk barlang metszetet, és mindenfelé cseppkövet. A csónakkal abarlanghoz vezető lépcső elött álltunk meg. Bent nagyon párás meleg volt, félelmetesen sok cseppkő, annak szinte minden változata. Jelentős számban már nem élő cseppkövek, de volt sok élő is. Egy valamire való magyar barlangászt erősen sokkolna, ahogy a nép a barlangban álló cseppköveken (sztalagmit) lépegetve jut előre, sokszor főggő cseppkövekbe (sztalaktit) kapaszkodva, miközben talptól tetőig érő cseppkőoszlopokat kerülgettünk.

Természetesen a barlangban voltak denevérek és pókok is. A gátnál átszálltunk egy minivan-be. A fiatal sofőr srác szerette vlna bemutatni vezetési tudását és 120-130 km/órás tempóval száguldott velünk településeken keresztül, kanyargós utakon. Félelmetes volt. Khao Lakban magyar házigazdánk várt. De ez már a következő történet lesz.

Nos, az már kiderült, hogy férfiaknak pucéron úszni a tóban veszélyes. Túravezetőnk is erősen nevetett az eseten, mert ő sem hallott még ilyen esetről. Vacsorára sült hal volt az egyik fogás. Barbarától hamarosan megkapom a halról készített képet és megmutatom milyen fajta lehetett a merénylő.

Másnap egy surviver túra volt tervezve. Felmentünk a tó északi végébe az egyik tápláló folyó torkolatához, illetve kicsit feljebb is. A program szerint itt bivalyt, őzet, esetleg elefántot is láthatunk majd, de majmokat, gibbonokat biztosan.  A hajóból kiszállva a túravezetőnk mutatta az utat, melyet még a folyón felfelé kellett megtenni. Ebben semmi különleges nem lett volna, csak egy apró ám jelentőségteljes információt elfelejtett elmondani, mégpedig azt, hogy a következő kb 1-1,5 km-es út a folyóban folytatódik. Barbaráéknál volt tengeri cipő, rajtunk nyári túrabakancs. Zokni le bakancs vissza és talpaltunk a vízben, hol nyugodtabb, hol elég erős sodrásban. Néha eleredt az eső, aztán sütött a nap és így mentünk hosszú percekig és abban reménykedtünk, hogy a végén, küzdelmünknek jutalma is lesz, minimum egy elefántcsorda. :-), de csalatkoznunk kellett. A folyó medre 3-30 cm-es különböző szemcseméretű gránit, kvarc és talán andezit kavicsokból és görgetegekből állt, és ráadásul erősen csúszott is. Nos ezeken bukdácsoltunk sajnos nem hallkan és már későn ahhoz, hogy a rejtőzködő életmódot folytató állatokat láthassuk. Láttunk csapásokat, szarvas, vaddisznó, elefánt lábnyomokat, de ennyi.Illetve még egy elefánt vakarródzásának a nyomát a fán.

Mikor elegünk lett a bukdácsolásból a dzsungelen keresztül jöttünk vissza. Vezetőnk előre szólt, hogy lesznek piócák. De ennyi????? Ahogy léptünk százával rohantak, csúsztak felénk a földön, a levelek aljáról a lábszárunkra, combra, nyakra. Két méret volt, a 2-3 mm átmérőjű, 2-3 cm hosszúságó araszolva közlekedő, világosbarna kisebbek és a levelek aljáról támadó 4-5 mm átmérőjű, 5 cm hosszú fekete nagyobbak. Petra őrülten topogva, magát a 30 %-os hatóanyagú szúnyogrisztóval fújva lépegetett elöl és a cipőjéről folyamatosan söpörte le a dögögek. Meg lett az eredmény belé egy sem csípett. Engem 7 kicsi és 3 nagy csípett meg,ami azt jelentette hogy amint a bőrhöz érnek, azonnal tapadnak, sebet ejtenek és szívnak. Ahogy körömmel lekaparod őket, 10-30 percig vérző sebet hagynak maguk után. 3 nappal későb is meg vannak még a sebeim.

Attila járt igazán pórul:

Barbarából is sokat szedtünk ki. Az egyik vezetőnk lábáról fürtökben lógtak, alig győzték lekaparni, őt szerették a legjobban. Nem volt vicces, ahogy ezek megérezve a szagunkat (?) iparkodtak felénk. A folyóparhoz visszaérve végre teljesen megszabadulhattunk tőlük. Persze miközben hadakoztunk a piócákkal a dzsungelben kaptunk egy 10 perces felhőszakadást is. Csak hogy szokjuk a hangulatot.

A NP úszó ellenőrzési pontján/állomáshelyén/stb ebédeltünk meg dobozból, Az is finom volt. A várző sebeket is itt próbáltuk teljesen felitatni. Közben két halász sas mutatott be nekünk páros küzdelmet egy halért a vizen és a levegőben.

Bő egy órás visszaúton meg gyönyörködtünk a karsztornyokban. Fürdés a tóban - fürdőnadrágban, kissé félve - vacsi, pihi. Utóbbi a kemény matracon azért kihívás maradt.

Ahogy Pappito barátom New Zealandoról írná a kis szerkesztőség teljes létszámvban eltűnt három napra a Khao sok National Parkban lévő 165 km2 mesterséges víztározó nyugati csücskében lévő vízen úszó nádkunyhó telepen.

Figyelem! Korhatáros tartalmat tartalmaz a tartalom! Egyes leírások, képek alkalmasak a nyugalom megzavarására! Illetve a családi legendárium alapjait képezhetik. Fogják képezni!!!

Bangkok valóban olyan, amilyennek a leírások mutatják. Sokan lakják (8 + 7 millió lakos), iszonyatosan nagy kiterjedés (1600 km2), ezzel együtt zsúfolt, da parkokkal szépen tarkított, szmogos, UV 8 szint mellett sem égsz le, 24 órában ehetsz bárhol, bármit. Nekünk sok, néha sokk volt.

Eredeti tervünknek megfelelően vonattal mentünk Surat Thani városig. A vonat a mo-i 2 osztálynak megfelelő, légkondícionált (nagyon hideg, végig kabátban ültünk), kiszolgálás is van, vagyis kaptunk reggelit, ebédet, vizet, amit kértünt. A három kocsis szerelvényen volt kocsinként 1-1 stewardes, nem világos, hogy 2, vagy 3 kalauz, biztonsági őr és egy coach attendant. Névre szólóan helyjegyes volt. A mi kalauzunk, Morgan Freemen alteregója, egy hosszú, nyomtatott listából ellenőrizte az utasokat. Minden állomás előtt a hölgy végigkiabálta az állomás nevét. A 650 km-t 8.40 óra alatt tettük meg. Szándékosan választottuk a vonatot, mert látni akartuk a tájat. No azt annyira nem láttuk, mert a banán és olajpálma ligetek uralták a vidéket, illetve az út jelentős része síkságon vezetett. A felétől már nagyon unalmas volt. A vonatjegy kifejezetten olcsó volt 600 bath vagyis 4800 Ft. 3 osztályon 120 bath, fel-le húzható üveg, vagy lemezesen réselt fémlemez szellőző ablakpótló, egyenes derekú ülésekkel. 

Surat Thaniból rövid töprengés után felhívtuk a szállásunkat, hogy küldjenek értünk kocsit, mert az állomási taxis hiánák ott is jól élnek a turistákból. Amikor mondtuk nekik, köszi jönnek értünk, akkor már mindjárt alacsonyabbárat mondtak, hogy mennyiért is vinnének el. Bukták.

Szállásunk a River Side Cottage nagyon szép volt. Valóban folyóparti, bent a dzsungelben.

Fantasztikus dzsungel zenében, de a szokásosan thai kemény ágyon jót aludtunk. Még este átszerveztük a hátizsákjainkat, mert a parkba nem akartunk mindent bevinni. Kocsi jött értünk, mentünk az irodához és tovább a kikötőbe. Thai stílusnak megfelelően hosszúcsónakkal vittek a szálláshelyre ami a térkép szerint legalább 30-35 km távolságban volt. A Cheow Lan Lake mint a bevezetőben írtam mesterséges, egy nagy gátrendszerrel lerekeszetett völgyhálózatban keletkezett, 165 km2 területű, legnagyobb mélysége 120 m, átlaghőmérséklete 28°C körüli. A déli 4/5 része perm korú mészkő ( perm korú (300 m.a.) mélytengeri, tömött, fehér-szürke, jól karsztosodó, a leírás szerint több mint 1000 m vastag)

 A kis geológusnak ez a táj egy tökéletes illusztráció a karszttornyok fejlődéstörténetéhez, illetve a minden a karsztosodáshoz (tkp. a mészkő különböző mállási folyamataihoz) kapcsolódó jelenséghez. Amit a fenti képen is lehet látni a függőleges felületek is elég szabdaltak. Nem mondom, hogy mindenhol, de ezernyi!!! barlang szelvényét lehet látni. A cseppkövek minden lehetségos formában kipreparálódva állnak/csüngnek a falakon, az üregekben. Voltunk barlangban is, arról majd később. Szerencsére vezetőnk látta rajtunk, hogy nagyon élvezzük a látványt, mondtamis neki, hogy geológusként nekem külön élmény ez a hely, ezért nem ment túl gyorsan, de viszont közel a sziklákhoz, szigetekhez. Ha valaki veszi a fáradságot és megnézi ezt a tavat a google-n láthatja, hogy sok száz sziget van a tóban. Nos ezek mind-mind egy-egy önálló karszt tornyok, amiket eredetileg csak völgyek választottak el egymástól. A felduzzasztással lettek szigetek. Külön program volt, a szigeteken rekedt állatok kimenekítése a szárazföldre. Politikai mellékszál, hogy ez a terület volt a 70-es években a kommunista gerrillák menedékhelye, akiket így az ország érdekében át kellett telepíteni.

Jó másfél órás hajózás után érkeztünk meg, az alábbi videó szerint:

Mint írtam a víz meleg, tiszta. Nagyon tiszta 3-4 m mélységig lehet követni egy rizs szem süllyedését és hal általi elkapását. Kipakoltunk, és fürödtünk. Mint idén nyáron a Balaton, finom volt. Majd megkaptuk az első ebédünket, amit a vezetőnk felesége készített. Igazi thai ételek a legautentikusabbtól, egy thai szakácsnőtől, mert hogy a hölgy az volt a családi étteremben. Könnyű, finom, rengeteg éppen csak megpirított zöldséggel. Majd erről is lesznek képek. Felkészülés a délutáni programra egy vízesés meglátogatására. Természetesen hajóval mentünk. Igazából egy mésztufagát zúgón mentünk föl. Nyári, könnyű túrákhoz ajánlott túracipőnk jól vizsgázott, teljesen átázott a vízben, de kényelmesen tudtunk benne menni. Még szakadó esőben is. Még ömlő esőben is, Még fél órás felhőszakadásban is!!! Totál mindegy volt, dea fényképezőgép kedvéért felvettem a nylon poncsót. Ilyen zuhé csak a trópuson van, csak az esőerdőben van, és mi ezt megtapasztalhattuk. Egy vízesésben. Amin láttuk, hogy folyamatosan emelkedik a vízszintje. Amikor felfelé mentünk még sok-sok ágon folyt. Lefelé csak 40 m szélességben. Baj nélkül leértünk.

Visszafelé megálltunk egy halászfalunál, vettünk pár üveg sört a nagy ijedségre, majd visszahajóztunk a szállásra. Természetesen már nem esett, hanem ezerrel sütött a nap. Levettünk mindent magunkról, kicsavartuk a vizes alsónadrágot, bugyit. Én engedélyt kaptam a lányoktól egy pucér fürdésre. Úszkáltam-úszkáltam éppen már kifelé, mikor egy hal megcsípte a tökömet. Pontosabban a fütyim és a zacsim között csípett meg. Nem sértette fel a bőrt, de akkor is! Csalinak nézte a férfiasságomat! Meglepett, megrémített, gyorsan rátettem az egyik kezemet és egy kézzel kiúsztam. A többiek erőssen nevettek. Konkrétan fuldokoltak.

Kedves Olvasóim! Férfiak! Ne ússzatok pucéran olyan vízben ahol ragadozó halak vannak! Igen, igaz a legenda, most már hír értékű tény, egy hal csalinak nézi a fütyit! Ez van.

Petrának van türelme és tudja hogyan működik ez a blog szerkesztő. Énnem és nekem nincs. Írni viszont szeretek.

Ayutthaya-ba mentünk ma. 1400 valahány és 1780 körülig, míg a burmaiak meg nem támadták és meg nem öltek 1-2-300 000 emebrta többit meg elvitték rabszolgának ez a volt az akkori Thaiföld fővárosa. Egy utazó szerint 1400 temploma volt és kb 1 000 000 ember élt itt akkor. Mára ebből egy kedélyes romváros maradt kb fél millió emberrel körülötte, akik a turizmusból élnek. Vagyis megérkezel Bangkokból a minivan-nal - 15 személyes Toyota kis busz - és a tervezett megérkezési hely előtt kb. 1 km korábban kitesznek, hogy Tuk-tukkal menj tovább.

Meleg volt. Nagyon. Itt már nem annyira párás a levegő - messzebb vagyunk a tengertől kb 80 km-re, és nincs szmog. Vagyis a 32° C csak 38°-nak érződik, az árnyékban, 2 m magasan. Lentebb melegebb van és süt a nap.  

Kicsit későn érkeztünk meg, így elmentünk ebbi egy kedves és viszonylag hűtött arab etetőte, ahol rendes sült rizst adtak igény szerint csirkével, marhával, tengeri herkentyűkkel - jó volt. A papaya saláta is. Kólával, vízzel, két kávéval 270 bath (2200 Ft) volt. Van itt egy spéci édesség. A cukrot fáradságos munkával üvegszál vokonyságúra nyújtják, közben szinezik. Majd egy palacsinat szerűségbe és méretűbe csomagolva adják, eszik. Édesség, finom. Attila kedélyesen elcseverészett egy palicsintákat ipari mennyiségeben sütő családdal. Végig néztük. A sütés a következő képpen megy, a kedves hölgy/úr egy merék!!!! híg tésztát a kezéből ken a sütőlapra, nagyon vékonyan, majd felemeli a kezét, spaklival leszedi, kiteszi az egy oldalon megsült sárga/zöld/rózsaszín/stb színű palacsintát, újabbadagot ken a kezéből a lapra, felszedi, majd újból.... és nem ég le a keze! Pedig simizi a vaslapot amikor rákeni a tésztát. Ok. ebéd után visszamentünk.A folyamat még zajlott. Cseverészünk velük, hogy megkóstolnánk, mennyibe kerül? Kaptunk grátisz a csevelyért 4 db, sznes palacsintatésztába csavart cukorszálakat. Édes. Nagyon édes. Finom.

Mentünk tovább a romokhoz. No itt szembesültünk azzall, hogy nem olvastunk eleget Thaiföld elmúlt 1000 éves történelméből. A buddhista vallás szerint elők életét, építjezését stb teljesen átjárják aszabályok. Bemész egy Wat -ba (vát-ba) és tudod, hogy az épületegyüttesen belül mi hol van, mia nev e, szerepe, anyja neve 6példányban, mindenhol ugyan az, csak kisebb-nagyobb, de biztosan aranyozott. Ja és Buddha van benne 4 lehetséges pózából az egyikben (mert neki négy megvilágosodási állapota volt, ami egy-egy tartás és másképpen pedig te őtet ne akarjad ábrázolni, mert nem szabad!) De egy királyi palota, egy államigazgatási központ, pláne egy kb 1 milliós népességű város szerkezetét stb nem tudtuk. Láttunk téglából épített romokat és nem tudtuk mit látunk. OK, legközelebb befizetünk egy Ibusz útra. A romok szépek voltak, látszott a régi nagyságuk, a fallal körülvett egységek, persze főleg templomok, ésazok kiegésztő építményei, de sok más is. Sajna egy angolt, magyarul is megérhető formában beszélő vezetőt nem tudtunk bekalkuláln. Röviden, ezt a programot kicsit elszúrtuk.

Visszacaplattunk a minivan-ekhez, visszajöttünk a szmogba - szagba. Van a szállásunk mellett a sarkon egy kis bolt. Kb. mint otthon. Kíváncsiak voltunk, hogy milyenek az árai más, esetleg egy supermarkethez viszonytva. Ja, olyan itt nincs sok. ŰOtt csak a felsőbb osztályból valóak vásárolnak. Itt az átlagember reggeli-ebéd-vacsora és köztess nasi mind az utcai etetőktől kerül beszerzésre. Nem tudjuk, de nem látjuk, hogy otthon főznének, ennének az átlag thaiok. Itt 24 órában esznek az utcán, a rettenetes szogban. Végy egy levegőt! Megbánod! Az kb -1 év az életedből. De a parkok tele vanna tai-csi-vel magukat egészségesre csináló emberek ezreivel a magyar értelemben vett szogriadó vörös fokozatában. Názd a napot! Vörös, délben és fátyolos. Ayutthaya-ban erősen leégtünk 1 óra alatt. 4 nap alatt itt Bangkokban nem sikerült. Ennek itt örülnek, mert a barna bőrű ázsiai az paraszt. Azt szégyenlik. A főzés szaggal jár. Mivel mindehol főznek az utcán, mindehol főzésszag van, olyan amilyen nemzetiségű a főző asszony. Fölcsapod az orrod és megmondod ki főz! Még a menüt sem kell kérned! A hideg gyömölcsöst meg a lábadon érzed meg, mert folyik ki a kordélyából a jeges víz. Megfáradt vízhólyagos talpú túristáknak - nekem - felüdítő hűtés jelent belecsorgatni a szandálba. És a gyümölcsök álomiak, finomak, jók. Igaz a 1,5 liter pálinkát már megittuk, de utcán eszünk, mindent, és nincs szapora se! Ok, palackos vízzel mosunk fogat, mert azt javasolták.

Szandál, ha valaki velem együtt volt oly' kezdő, hogy megvette a Columbia műanyag talpú kiránduló szandálját - az megérdelmi. Kukába vele! A víz és várhólyagokról készített képet a blog korhatár emelése nélkül nem közölhetem.DE! Petrától engedélyt kaptam, hogy zoknit viselhetek szandálhoz! Ezt! ! Ő! Mondta! !

1400 felhőkarcoló van Bangkokban - a wikipedia szerint. Biztosan van annyi mert látszik, hogy sok van. Gyönyörűek. Mellettük kulikocsiból árulják a bármit.Ha eddig hallottam kultúrsokk, azt sem tudtam mit jelent. Ok, most meg van. Petrus szerette London hangulatát. Bangkokból 5 nap után menekül. :-) Pedig Londonban több mint 10 millió ember él, Bangkokban csak 8 (bocs, elővárosokat most nem veszem bele.).

Barbarát és Attilát még az Új Zélandi kalandunkon ismertük meg. Nagyon jó barátság alakult ki köztünk és tavaly azon gondolkoztunk, hogy miként hozzuk össze az újbóli találkozót. És akkor jött az ötlet: Thaiföld! Kb ugyanolyan messze van mindkét országtól, még egyikőnk sem volt itt, hát hajrá szervezkedjünk! Természetesen nem egyszerű „kiülünk a tengerpartra két hétre” utazásban gondolkoztunk. Először 3, aztán 4 hét lett belőle, és egész Thaiföld körbeutazása, hátizsákkal.

2015. januárban el is kezdtük a tervezést, szervezést. Honnan induljunk, mennyi ideig maradjunk egy helyen, mit szeretnénk megnézni és milyen szállást akarunk. Nem volt sétagalopp, de egy szerencsénk mindenképp volt végig, általában egy az ízlésünk és egy az igényünk. Persze időben kellett gondolni és elkezdeni az oltásokat is, hogy a védettségünk meglegyen. Időnként fellelkesedtünk és rengeteg programot találtunk ki, aztán voltak hetek, hogy nem is gondolkoztunk azon mi legyen. Folyamatos skype és watsapp összeköttetésben éltünk. Aztán elmúltak a hónapok és eljött az utazás napja.

Mivel fogunk belföldi járattal repülni, így mindenképp oda kellett figyelni, hogy a csomagunk ne legyen 20 kg-nál több! Hűha, nem is értettem, hogy fogom ezt megoldani! J De hihetetlen módon sikerült 4 hétre fejenként 12 kg-os hátizsákkal elindulni.

Éppen várjuk Barbaráékat a bangkoki reptéren, hogy megérkezzenek és elinduljon a nagy kaland.

A mind a dubai, mind a bangkoki reptér óriási. Dubaiban 3 terminál van, amelyek között gumikerekes „metro” szállítja az utasokat. A korai foglalás szerencséje, hogy ablak mellé ülhettünk, így végig élvezhettük a naplementét, illetve láthattuk a nagyon éles határral elváló több mint 2000 m magasságig felérő homokvihart dubai felett.

Szerencsénk volt abból a terminálból indultunk tovább, ahová érkeztünk. A második utazási szakasz éjszaka kezdődött, a naplementét átaludtuk. Viszont ahogy közelítettük Bangkokot itt is élesen kirajzolódott a kb 2500 m vastag magas páratartalmú légréteg, amelyet át- átböktek nagy felhőtornyok.

A bangkoki repülőtér is szép nagy, kb 800 m hosszú és mindenhol gyönyörű orchidea falak és oszlopok várják az ide érkezőket.

Mi is várjuk az Aucklandból érkezőket egy Népszabadsággal és Magyar Nemzettel a kezünkben – csak a pluralitás kedvéért.

A reptéren egy cappucinó 110 bath a 30 napos, 4 GB adatforgalmas, de ingyen wifi-s telefonkártya (50 bath lebeszélhető) 550 bath.