Nos, az már kiderült, hogy férfiaknak pucéron úszni a tóban veszélyes. Túravezetőnk is erősen nevetett az eseten, mert ő sem hallott még ilyen esetről. Vacsorára sült hal volt az egyik fogás. Barbarától hamarosan megkapom a halról készített képet és megmutatom milyen fajta lehetett a merénylő.

Másnap egy surviver túra volt tervezve. Felmentünk a tó északi végébe az egyik tápláló folyó torkolatához, illetve kicsit feljebb is. A program szerint itt bivalyt, őzet, esetleg elefántot is láthatunk majd, de majmokat, gibbonokat biztosan.  A hajóból kiszállva a túravezetőnk mutatta az utat, melyet még a folyón felfelé kellett megtenni. Ebben semmi különleges nem lett volna, csak egy apró ám jelentőségteljes információt elfelejtett elmondani, mégpedig azt, hogy a következő kb 1-1,5 km-es út a folyóban folytatódik. Barbaráéknál volt tengeri cipő, rajtunk nyári túrabakancs. Zokni le bakancs vissza és talpaltunk a vízben, hol nyugodtabb, hol elég erős sodrásban. Néha eleredt az eső, aztán sütött a nap és így mentünk hosszú percekig és abban reménykedtünk, hogy a végén, küzdelmünknek jutalma is lesz, minimum egy elefántcsorda. :-), de csalatkoznunk kellett. A folyó medre 3-30 cm-es különböző szemcseméretű gránit, kvarc és talán andezit kavicsokból és görgetegekből állt, és ráadásul erősen csúszott is. Nos ezeken bukdácsoltunk sajnos nem hallkan és már későn ahhoz, hogy a rejtőzködő életmódot folytató állatokat láthassuk. Láttunk csapásokat, szarvas, vaddisznó, elefánt lábnyomokat, de ennyi.Illetve még egy elefánt vakarródzásának a nyomát a fán.

Mikor elegünk lett a bukdácsolásból a dzsungelen keresztül jöttünk vissza. Vezetőnk előre szólt, hogy lesznek piócák. De ennyi????? Ahogy léptünk százával rohantak, csúsztak felénk a földön, a levelek aljáról a lábszárunkra, combra, nyakra. Két méret volt, a 2-3 mm átmérőjű, 2-3 cm hosszúságó araszolva közlekedő, világosbarna kisebbek és a levelek aljáról támadó 4-5 mm átmérőjű, 5 cm hosszú fekete nagyobbak. Petra őrülten topogva, magát a 30 %-os hatóanyagú szúnyogrisztóval fújva lépegetett elöl és a cipőjéről folyamatosan söpörte le a dögögek. Meg lett az eredmény belé egy sem csípett. Engem 7 kicsi és 3 nagy csípett meg,ami azt jelentette hogy amint a bőrhöz érnek, azonnal tapadnak, sebet ejtenek és szívnak. Ahogy körömmel lekaparod őket, 10-30 percig vérző sebet hagynak maguk után. 3 nappal későb is meg vannak még a sebeim.

Attila járt igazán pórul:

Barbarából is sokat szedtünk ki. Az egyik vezetőnk lábáról fürtökben lógtak, alig győzték lekaparni, őt szerették a legjobban. Nem volt vicces, ahogy ezek megérezve a szagunkat (?) iparkodtak felénk. A folyóparhoz visszaérve végre teljesen megszabadulhattunk tőlük. Persze miközben hadakoztunk a piócákkal a dzsungelben kaptunk egy 10 perces felhőszakadást is. Csak hogy szokjuk a hangulatot.

A NP úszó ellenőrzési pontján/állomáshelyén/stb ebédeltünk meg dobozból, Az is finom volt. A várző sebeket is itt próbáltuk teljesen felitatni. Közben két halász sas mutatott be nekünk páros küzdelmet egy halért a vizen és a levegőben.

Bő egy órás visszaúton meg gyönyörködtünk a karsztornyokban. Fürdés a tóban - fürdőnadrágban, kissé félve - vacsi, pihi. Utóbbi a kemény matracon azért kihívás maradt.