Ahogy Pappito barátom New Zealandoról írná a kis szerkesztőség teljes létszámvban eltűnt három napra a Khao sok National Parkban lévő 165 km2 mesterséges víztározó nyugati csücskében lévő vízen úszó nádkunyhó telepen.
Figyelem! Korhatáros tartalmat tartalmaz a tartalom! Egyes leírások, képek alkalmasak a nyugalom megzavarására! Illetve a családi legendárium alapjait képezhetik. Fogják képezni!!!
Bangkok valóban olyan, amilyennek a leírások mutatják. Sokan lakják (8 + 7 millió lakos), iszonyatosan nagy kiterjedés (1600 km2), ezzel együtt zsúfolt, da parkokkal szépen tarkított, szmogos, UV 8 szint mellett sem égsz le, 24 órában ehetsz bárhol, bármit. Nekünk sok, néha sokk volt.
Eredeti tervünknek megfelelően vonattal mentünk Surat Thani városig. A vonat a mo-i 2 osztálynak megfelelő, légkondícionált (nagyon hideg, végig kabátban ültünk), kiszolgálás is van, vagyis kaptunk reggelit, ebédet, vizet, amit kértünt. A három kocsis szerelvényen volt kocsinként 1-1 stewardes, nem világos, hogy 2, vagy 3 kalauz, biztonsági őr és egy coach attendant. Névre szólóan helyjegyes volt. A mi kalauzunk, Morgan Freemen alteregója, egy hosszú, nyomtatott listából ellenőrizte az utasokat. Minden állomás előtt a hölgy végigkiabálta az állomás nevét. A 650 km-t 8.40 óra alatt tettük meg. Szándékosan választottuk a vonatot, mert látni akartuk a tájat. No azt annyira nem láttuk, mert a banán és olajpálma ligetek uralták a vidéket, illetve az út jelentős része síkságon vezetett. A felétől már nagyon unalmas volt. A vonatjegy kifejezetten olcsó volt 600 bath vagyis 4800 Ft. 3 osztályon 120 bath, fel-le húzható üveg, vagy lemezesen réselt fémlemez szellőző ablakpótló, egyenes derekú ülésekkel. 
Surat Thaniból rövid töprengés után felhívtuk a szállásunkat, hogy küldjenek értünk kocsit, mert az állomási taxis hiánák ott is jól élnek a turistákból. Amikor mondtuk nekik, köszi jönnek értünk, akkor már mindjárt alacsonyabbárat mondtak, hogy mennyiért is vinnének el. Bukták.
Szállásunk a River Side Cottage nagyon szép volt. Valóban folyóparti, bent a dzsungelben.
Fantasztikus dzsungel zenében, de a szokásosan thai kemény ágyon jót aludtunk. Még este átszerveztük a hátizsákjainkat, mert a parkba nem akartunk mindent bevinni. Kocsi jött értünk, mentünk az irodához és tovább a kikötőbe. Thai stílusnak megfelelően hosszúcsónakkal vittek a szálláshelyre ami a térkép szerint legalább 30-35 km távolságban volt. A Cheow Lan Lake mint a bevezetőben írtam mesterséges, egy nagy gátrendszerrel lerekeszetett völgyhálózatban keletkezett, 165 km2 területű, legnagyobb mélysége 120 m, átlaghőmérséklete 28°C körüli. A déli 4/5 része perm korú mészkő ( perm korú (300 m.a.) mélytengeri, tömött, fehér-szürke, jól karsztosodó, a leírás szerint több mint 1000 m vastag)
A kis geológusnak ez a táj egy tökéletes illusztráció a karszttornyok fejlődéstörténetéhez, illetve a minden a karsztosodáshoz (tkp. a mészkő különböző mállási folyamataihoz) kapcsolódó jelenséghez. Amit a fenti képen is lehet látni a függőleges felületek is elég szabdaltak. Nem mondom, hogy mindenhol, de ezernyi!!! barlang szelvényét lehet látni. A cseppkövek minden lehetségos formában kipreparálódva állnak/csüngnek a falakon, az üregekben. Voltunk barlangban is, arról majd később. Szerencsére vezetőnk látta rajtunk, hogy nagyon élvezzük a látványt, mondtamis neki, hogy geológusként nekem külön élmény ez a hely, ezért nem ment túl gyorsan, de viszont közel a sziklákhoz, szigetekhez. Ha valaki veszi a fáradságot és megnézi ezt a tavat a google-n láthatja, hogy sok száz sziget van a tóban. Nos ezek mind-mind egy-egy önálló karszt tornyok, amiket eredetileg csak völgyek választottak el egymástól. A felduzzasztással lettek szigetek. Külön program volt, a szigeteken rekedt állatok kimenekítése a szárazföldre. Politikai mellékszál, hogy ez a terület volt a 70-es években a kommunista gerrillák menedékhelye, akiket így az ország érdekében át kellett telepíteni.
Jó másfél órás hajózás után érkeztünk meg, az alábbi videó szerint:
Mint írtam a víz meleg, tiszta. Nagyon tiszta 3-4 m mélységig lehet követni egy rizs szem süllyedését és hal általi elkapását. Kipakoltunk, és fürödtünk. Mint idén nyáron a Balaton, finom volt. Majd megkaptuk az első ebédünket, amit a vezetőnk felesége készített. Igazi thai ételek a legautentikusabbtól, egy thai szakácsnőtől, mert hogy a hölgy az volt a családi étteremben. Könnyű, finom, rengeteg éppen csak megpirított zöldséggel. Majd erről is lesznek képek. Felkészülés a délutáni programra egy vízesés meglátogatására. Természetesen hajóval mentünk. Igazából egy mésztufagát zúgón mentünk föl. Nyári, könnyű túrákhoz ajánlott túracipőnk jól vizsgázott, teljesen átázott a vízben, de kényelmesen tudtunk benne menni. Még szakadó esőben is. Még ömlő esőben is, Még fél órás felhőszakadásban is!!! Totál mindegy volt, dea fényképezőgép kedvéért felvettem a nylon poncsót. Ilyen zuhé csak a trópuson van, csak az esőerdőben van, és mi ezt megtapasztalhattuk. Egy vízesésben. Amin láttuk, hogy folyamatosan emelkedik a vízszintje. Amikor felfelé mentünk még sok-sok ágon folyt. Lefelé csak 40 m szélességben. Baj nélkül leértünk.
Visszafelé megálltunk egy halászfalunál, vettünk pár üveg sört a nagy ijedségre, majd visszahajóztunk a szállásra. Természetesen már nem esett, hanem ezerrel sütött a nap. Levettünk mindent magunkról, kicsavartuk a vizes alsónadrágot, bugyit. Én engedélyt kaptam a lányoktól egy pucér fürdésre. Úszkáltam-úszkáltam éppen már kifelé, mikor egy hal megcsípte a tökömet. Pontosabban a fütyim és a zacsim között csípett meg. Nem sértette fel a bőrt, de akkor is! Csalinak nézte a férfiasságomat! Meglepett, megrémített, gyorsan rátettem az egyik kezemet és egy kézzel kiúsztam. A többiek erőssen nevettek. Konkrétan fuldokoltak.
Kedves Olvasóim! Férfiak! Ne ússzatok pucéran olyan vízben ahol ragadozó halak vannak! Igen, igaz a legenda, most már hír értékű tény, egy hal csalinak nézi a fütyit! Ez van.
