No, kérem, gyere vissza erre a bejegyezésre később is, mert a képek csak később lesznek feltöltve. Erre utaló szöveg lesz majd.

Reggel elmentünk a repülőtérre, hogy átvegyük kibérelt autónkat. Természetesen egy Toyota autó lett, ami Thaiföldön a legnépszerűbb márka. Bepakoltunk mindent és elindultunk észak felé magunk mögött hagyva Chiang Mai-t. Utunkat Pai felé vettük, amitől még 8 km-re volt a szállásunk Tham Lot NP mellett a Cave Lodge-ban. Ez a hely egy igazi „alter” hely. Nem kérdeztük meg, így nem tudjuk a farang (európai) tulaj nemzetiségét, aki egy 60 év körüli férfi volt, kedvesen szakadt trikóban és nadrágban irányította thai nyelven a thai kiszolgáló személyzetet. A bungalók a domb oldalában elszórtan/csoportosan helyezkedtek el. Ezekben egy dupla ágy, mellette pakoló hely, talán egy asztalka és egy thai szokás szerinti fürdőszoba volt. Voltak persze fürdő nélküliek is, amikhez egy közös fürdő tartozott, továbbá egy szauna is volt! Thaiföldön, a 17 szélességi fokon, kb. 600 tengerszint feletti magasságban egy zárt völgyben. Aroma szauna. Tényleg!

Petrusban felmerültek bizonyos kérdések a bungaló insecta-tól való isolatio képességét illetően, de belépve kijelentette, ok. Igaz a hangja kicsit megremegett elfele jövet egy 8 cm nagyságú pók láttán, de vette az akadályt.

Elmentünk a fecske-denevér ki-beáramlás megtekintésére, ami a barlang egyik fő attrakciója. Alkonyatkor a barlangban élő 200 000 fecske berepül éjjeli pihire, míg a pár 10 000 denevér kirepül elfoglalni a táplálékláncban elfoglalt helyének elfoglalására, vagyis enni bogarat, etetni a ragadozó madarakat. Írta az útikönyv a’la National Geografic. És a fecskék valóban jöttek, kőröztek berepültek, elfogytak, a denevérek tucatjai lassan kiosonkodott a barlangból és tovarebbent. Se látvány, se csata. David Attenborough jobban szervezte ezt meg a nézők kedvéért, vagy máshol. Kicsit csalódottan mentünk vissza a szállásra, de láttunk legalább ilyet is. A Lodge-ban a vacsi nagyon rendben volt, de a sör nagyon drága, ami érthető, mert messziről kell hozni és közben sok a kanyar.

Másnap reggel mi voltunk az első vendégek a barlang túrára. A folyó átfolyik a mészkő hegyen keresztül kb 600-700 m hosszon, rendesen kanyarogva és fantasztikus látványvilágot tár fel. (Elnézést a néha pontatlan adatokért, de nem tudunk olvasni thai nyelven és a más nyelveken elérhető információk között nem minden található meg, vagy mi kerestünk rosszul.) A bejárat, ahogy előző nap már láttuk vagy 25-30 m széles és 15-20 m magas. Ezen, illetve ahogy kiderült a másik bejáraton keresztül rebbennek a szárnyas jószágok. A bejárattól 100 m-re egy kanyar után már rendesen sötét van, itt kell csónakba szállni először egy átkelés erejéig. Aztán jönnek a cseppkövek. Huh. Nagyok. Az egyik legszebb egy 22 m magas cseppkő oszlop, de van itt minden más. A kis geológusnak itt is meg kellett állapítania,hogy a természetvédelem itt más irányban gondolkodik. Cseppköveken, tettaráta és cseppkőperemű medencéken, cseppkövekbe kapaszkodva jártunk, cseppkő törmelék mindenhol. Emiatt, más miatt a cseppkövek zöme itt is halott. AZ a pár ami élt még, az szerencsére el volt kicsit kerítve, vagy olyan járatban volt, ahol sajnos mi nem láttuk, nem sajnos, így talán más se tapizta meg őket. Aki végigjárta már a Baradla barlangot az Aggteleki-hegységben annak kevés újat tudok írni, aki nem, annak: tessék elmenni!

Rövid gyaloglás után bambusz tutajra ültünk és lecsorogtunk a barlang másik végéig, ahol a fecskék raja, kedélyes toj záporral fogadott. Kikászálódva a tutajból felmentünk nagyon magasra egy üregbe ahol a több ezer éves csónak alakú faragott koporsókat nézhettük meg. Történetükre a Tham Lot Cave címszó alatt lehet keresni. Ok, link lesz.

Visszatutajoztunk a felső kijárathoz, heves csalódást okoztunk az etetésre váró koi pontyok ezreinek, illetve előzőleg a kvázi koldus anyókáknak, hogy nem vettünk 10 Bath-ért (80 Ft) nagy zacskó halkaját. Utóbbi akár karitatív cselekedet lehetett volna, előbbi fölösleges hizlalása az akár 50-70 cm hosszú, kövér halaknak. Gyors pakolás után visszaindultunk Chiang Mai felé, más variáció bár volt, de még erősen kezdők voltunk az útállapot és sebességi becslés (hit google-ban) terén. Szükséges. Orwell csak álmodott az 1984-ben arról, amit a google, már túlteljesített. Talán csak a túlvilágról nincs még hiteles, napra/órára, akár pillanatnyi aktuális forgalmi helyzetre kész információja. Ha azt írja 10 km, 30 perc, forgalmi dugó nélkül, akkor az annyi. Chiang Mai – Tham Lot 197 km, 4.22 óra,akkor az annyi, illetve éppen több, mert 50 km hosszon útépítés van (google nem tudta), így 5.30 óra. Talán néhányan már mentek keresztül a Mátra, vagy a Bükk vadregényes kanyargós útjain. Akkor kéretik azt elgondolni, hogy a kanyarok között nincs egyenes szakasz. Inkább azt mondom, a kanyar még be sem fejeződik és már az ellenkező irányba vált, miközben 3-4-5-6-7-8 m-t emelkedik, vagy lejt. A kanyar felső részén bőven átnéztem a kamion (5 km/óra) felett, amint a két jármű kvázi párhuzamosan helyezkedett el az úton, csak éppen ellentétes irányban, éppen elkezdve a kanyart. Kép, lesz!!! A hágó 1300 m magasan volt. A kiépített hágó kinéző megérte a kitekintést messzire. Közben helybéli gyerekek, kedvesen ajánlkoztak fotózódásra rendesen beöltözve a helyi népviseletbe pár Bathért. (A Bath, vagyis a Thai pénz nevét tényleg nagybetűvel kell kezdeni, mert rajta van a király képe. Itt bűncselekmény bárminek a nem tisztelete, megrongálása, amin a király képe van, ami a személyéhez kapcsolódik. Nagyon tisztelik. Rettenetesen degradáló rá nézve a hasonlatom, de Rákosi Mátyás képét a nyomdai selejtekkel együtt sem nyomtatták ki annyiszor, mint a király képe itt kint van.)

Sztori, politikailag Thaiföld sem egy leányregény. Pár éve erősen egymásnak feszültek a diákok és a katonáság, kisvártatva a király megkérte a katonaság és a lázadozók vezetőjét, hogy látogasson a palotába, majd leülve az asztalhoz megkérte őket, hogy fejezzék be az esztelenséget. És lőn! Pedig csak kérte.

Pár ezer kanyart követően visszatértünk az egyenes útra Chian Rai felé amit angolosan ejtve senki nem ért itt csak amolyan magyarosan Csiang Ráj. A szállást szokásos módon út közben a neten kerestük, találtuk és rendben megleltük a gyakorlatban is. Tiszta, rendes szállás, kis terasszal a semmibe, ahová a légkondi fújja a meleget, míg bent a jó hideg.

Itt ettünk először thai levest, kicsit bátortalanul, de annál jobban belelkesülve és elégedve. Kapsz egy rezsót. Ráteszik az üres húsleves alaplevet, amihez kiválasztható a csirke/disznó/marha/hal/rák hús szelet, illetve imilyen/omolyan gomba szelet, csíra és egyéb zöldség, amit együtt beleteszel a rotyogó alaplébe öt percre és aztán eszegeted belőle a pálcikáiddal. Ennyi! És Jó.

Hazafele menet elmentünk egy disznóölő üzem mellett, nem volt hangos. Majd egy nagyon elegáns Resort mellett, amit egy üres telek követett, ahonnan a kiáramló patkányok lehetséges színváltozatát a fehértől a szürkén át a barnáig megnézhettük, miközben a 4-5-6-7-8-9 cm nagyságú csótányokat kerülgettük. A patkányok legalább eliszkoltak jöttünkre. Majd egy másik szép Resort bejárat jött. Mi kicsit távolabb laktunk, a disznósivítás halkabb volt, és patkány/csótányhadak sem keresztezték utunkat a szállás előtt. Erősen becsuktuk az ajtót. A z ágy a szokásos thai, kemény, amolyan reggelre törős.

Úgy döntöttünk nem maradunk másnapi városnézésre. Szerencsére visszakaptuk a második napra is kifizetett szállásdíjat.