Chiang Mai-ban töltött további két napon a város felett őrködő hegyeken található Wat Doi Suthep templomot és a feljebb található Phuping Királyi Palotát és környezetét látogattuk végig. Mivel az autóbérlés előttünk állt még, így megkértük tuk-tukosunkat Oui urat, hogy vigyen el minket. Erről később írok. J

Az első nap megmásztuk a Doi Suthep aranytemplomot, mely arról is nevezetes, hogy 304 fokos lépcső vezet fel rá. Mivel ezt mi, ahogy kellett elfelejtettük- pedig én szívesen megmásztam volna- felvonóval közelítettük meg a templomot. Azt nem tudom, hogy melyik része van aranyból és melyik része csak arany füstből, de a ragyogása kétségtelen megvolt. Ilyen helyeken Barbarával órát egyeztettünk és külön válunk. Tamással körbejártuk a sztúpát és leülve vele szemben egy kicsit elcsendesedtünk. Utazásunk és templom látogatásunk ezen és a további része már csak az elcsendesedésről szól. Részben azért, mert szinte minden templom egyforma, részben azért, mert próbáljuk megérteni ennek a vallásnak a lényegét.

Az elcsendesedés után Oui és kedves, aranyos felesége elvittek minket a feljebb lévő hmong faluba ahol egy kis múzeumban olvashattunk az itt letelepedő helyi törzsek sokaságáról, múltjáról. Egyik törzs tagjai a hosszú, nyakgyűrűs nők is. Mint elolvastuk, a nyak hosszúságát a nyakra tett gyűrűk felhelyezésével érik el és igazából a csuklyás izmot nyomják le, nem a nyakat nyújtják meg. Az oka, pedig, hogy a szellemeket felzaklatva az erdőkben élő tigrisek megtámadták a nőket és a védekezést így oldották meg. Érdekes megoldás! Az első öt gyűrűt 5 éves kor körül rakták fel és növelték folyamatosan. A mai napig élnek így nők, de ma már csak a pénz miatt (turista látványosság). Szomorú!

A falu felett egy gyönyörű panorámás kávézó volt, nagyon finom kávéval. Vettem is egy 10 dkg-os csomagot, otthon kipróbálom milyen.

Következő nap 2 órás tuktukozás után megérkeztünk az elefánt központba. Nekem ez volt az utazás fénypontja! Kaptunk elefánt ölelést és puszit. A puszi után mindenki mosta a fél arcát! J De megérte!

Tovább mentünk a palotába, ahol csak a virágokkal teli kertet lehetett megnézni, az épületekbe nem lehetett bemenni, mivel még mindig használják téli palotának.

Pár sor a helyi tuktukról, amin itt nem a Bangkokban található négy személyes kisebb autót kell érteni és igazából közösségi taxinak hívják, mert más tömegközlekedési eszköz nincs. Egy fedett, oldalán hosszanti ablakkal rendelkező pik up-ot kell elképzelni, általában 6-8 ember fér el két oldalon. Mi két napra kibéreltük, így csak mi utaztunk rajta. Sajnos Oui autója kicsit füstölt, kormolt és rázott. Az utazás következtében a zaj is elég nagy volt, ezért a második nap végére kicsit sok lett. A hazafelé tartó 2 órából 3 óra lett, mert teljesen megkerültük a várost, hogy a reptérre menjünk az autóbérlést elintézni. Oui azzal magyarázta a hosszú utat, hogy elkerültük így a délutáni csúcsforgalmat a városban. Szerintünk pont ugyanannyi volt! J

Hazaérve összepakoltunk, és felkészültünk az előttünk álló majd két hetes autóútra - megkerülve fél Thaiföldet- hogy visszatérjünk Bangkokba.

Képek kicsit később jönnek, gyere vissza kérlek!