Sukhothai, a Lanna királyság székhelye volt pár száz évig, amíg – szokás szerint – a burmaiak meg nem támadták őket és ki nem irtották az itt élő embereket, a város 70 km2 nagysága alapján becsülve kb 1 milliót. Ezután költöztek át Ayutthaya-ba.

A Sila Resortban találtak a hölgyek szállást. Érdekes volt a megközelítés a városon átfolyó folyó nyugati partján kellett végigmennünk, nem feltétlenül bíztató környéken és láss csodát a resort egy komplett 100 m hosszú mellékutcát elfoglalt. Szépen. Nagyon rendesen, de elég eklektikusan megépített panziók sorozata volt. A személyzet rendkívül kedves, figyelmes volt, sokan tisztességesen beszéltek angolul is. A szobák nem voltak nagyok, de egy éjszakára megfelelőek voltak. Az az épület ahol mi laktunk frissen épült, rózsaszín, nagyon keskeny épület volt. Ablak ugyan volt, de egy tetőre nyílt. A konyhájuk viszont kiemelkedően finom ételekkel kényeztetett bennünket, normális áron. Annyira jók voltak, hogy nem is próbálkoztunk máshol enni.

Délután kimentünk a Történelmi Városba. Először együtt elmentünk az óriás Buddha szoborhoz. Szép darab, egy nagyon szűk templomban látható. Sok helyen láttunk már Buddhát és sok kínait, akiknek csak egy fontos, a szelfi. Mindenhol csinálják és ehhez van nekik direkt szelfi arcuk, beállásuk, kéztartásuk is. Eleinte mókásnak tűnik, később egyre zavaróbb. És ehhez csicseregnek, kiabálnak, tolakodnak. Ez a Buddha annyira szép volt, vagy inkább már magasztos, hogy még a kínaiak is csendben maradtak és csak fotóztak.

Később Petrussal béreltünk egy biciklit mert csak a központi területet is bejárni nagy távolság. Tényleg szép ez a romváros is. Szépen gondozott füves területen, csatornákkal tagolt területen vannak a templom együttesek.

Profi fűnyíróval tartják rendben a területet.

Majd együtt elmentünk a nyugati részen, egy magaslaton lévő templomhoz ahol egy kb 15 m magas álló és egy nagyon szép ülő Buddha szobor van. Kicsit későn értünk ki, már erősen szürkült, így a naplemente vöröses fényében fürdő tégla városmaradványok látványáról lemaradtunk.

A szálláson finom vacsora volt. Másnap egy hosszú útra vállalkoztunk megint Nakhon Ratchasima (lánykori nevén: Khorat) városig akartunk elmenni Phitsanulok -Lom Sak - Khon Kaen - Khorat útvonalon. Először kelet felé Khon Kaen városig egy a Lonely Planet szerint Scenic Road-on, ami valóban az volt. Közben egy piac is volt, meg egy autógumi újrahasznosító kisvállalkozás, aminek a termékét az országban mindenhol lehet látni. Valószínűleg ez egy szabadalmaztatott termék, és sok helyen gyártják:

Meg egy szép templom együttes is volt egy "emeletes" Buddhával, amiről oldalnézetben derült ki, hogy egy sorozat, aminek az alakjai egymás ölében ültek.

Az úton ilyen táblákkal is lehet találkozni, amit különösen szürkülettől hajnalaig kell nagyon komolyan venni. Elnézést az életlen képért menet közben készült:

Itt-ott azért megálltunk, mert többször is volt olyan tábla az út mellett ami szép kilátásra (view point) hívta fel a figyelmet. Az egyik ilyennél egy karcsú acéltorony is volt, aminek a 3. szintjéig mertünk felmenni.

Lehetett volna további két szinttel is feljebb menni, de a kép  bal oldalán látható közel függőleges létra kicset eltántorította bátor felfedező csapatunkat az újabb 2 x 6 m szakasz megmászásától. Igaz itt is megtapasztalhattuk a thai-ok viszonyát az épített környezetükhöz. Tkp. semmit nem tartanak karban. A TV-ben a napi hiradóban leglább 30 perc arrólszól hol, mit avattak nagy külsőségek, fontos emberek jelenlétében - honnan ismerős ez? - de karbantartani, azt már nem. Hogy ez a vallásukból fakad-e, vagy mert a karbantartásra nem lehet TV műsort csinálni,nem derült ki. Mindenesetre itt a kilátóban a járólemezek erősen rozsdásak, hullámosak, néhoz vészesen elvékonyodottak voltak. Erről a karbantartás dologról fogunk még írni.

Szokás szerint utazás közben kerestünk - foglaltunk a neten szállást Khoratban egy a város szélén lévő, teljesen új építésű, nagyon szép, de éppen csak középkategóriás árfekvésű szállodában a Zada Resort-ban. Petra mondta is, visszaútig maradhatunk ott. Szokás szerint már bőven sötét volt, amikor megérkeztünk.