Petrának van türelme és tudja hogyan működik ez a blog szerkesztő. Énnem és nekem nincs. Írni viszont szeretek.

Ayutthaya-ba mentünk ma. 1400 valahány és 1780 körülig, míg a burmaiak meg nem támadták és meg nem öltek 1-2-300 000 emebrta többit meg elvitték rabszolgának ez a volt az akkori Thaiföld fővárosa. Egy utazó szerint 1400 temploma volt és kb 1 000 000 ember élt itt akkor. Mára ebből egy kedélyes romváros maradt kb fél millió emberrel körülötte, akik a turizmusból élnek. Vagyis megérkezel Bangkokból a minivan-nal - 15 személyes Toyota kis busz - és a tervezett megérkezési hely előtt kb. 1 km korábban kitesznek, hogy Tuk-tukkal menj tovább.

Meleg volt. Nagyon. Itt már nem annyira párás a levegő - messzebb vagyunk a tengertől kb 80 km-re, és nincs szmog. Vagyis a 32° C csak 38°-nak érződik, az árnyékban, 2 m magasan. Lentebb melegebb van és süt a nap.  

Kicsit későn érkeztünk meg, így elmentünk ebbi egy kedves és viszonylag hűtött arab etetőte, ahol rendes sült rizst adtak igény szerint csirkével, marhával, tengeri herkentyűkkel - jó volt. A papaya saláta is. Kólával, vízzel, két kávéval 270 bath (2200 Ft) volt. Van itt egy spéci édesség. A cukrot fáradságos munkával üvegszál vokonyságúra nyújtják, közben szinezik. Majd egy palacsinat szerűségbe és méretűbe csomagolva adják, eszik. Édesség, finom. Attila kedélyesen elcseverészett egy palicsintákat ipari mennyiségeben sütő családdal. Végig néztük. A sütés a következő képpen megy, a kedves hölgy/úr egy merék!!!! híg tésztát a kezéből ken a sütőlapra, nagyon vékonyan, majd felemeli a kezét, spaklival leszedi, kiteszi az egy oldalon megsült sárga/zöld/rózsaszín/stb színű palacsintát, újabbadagot ken a kezéből a lapra, felszedi, majd újból.... és nem ég le a keze! Pedig simizi a vaslapot amikor rákeni a tésztát. Ok. ebéd után visszamentünk.A folyamat még zajlott. Cseverészünk velük, hogy megkóstolnánk, mennyibe kerül? Kaptunk grátisz a csevelyért 4 db, sznes palacsintatésztába csavart cukorszálakat. Édes. Nagyon édes. Finom.

Mentünk tovább a romokhoz. No itt szembesültünk azzall, hogy nem olvastunk eleget Thaiföld elmúlt 1000 éves történelméből. A buddhista vallás szerint elők életét, építjezését stb teljesen átjárják aszabályok. Bemész egy Wat -ba (vát-ba) és tudod, hogy az épületegyüttesen belül mi hol van, mia nev e, szerepe, anyja neve 6példányban, mindenhol ugyan az, csak kisebb-nagyobb, de biztosan aranyozott. Ja és Buddha van benne 4 lehetséges pózából az egyikben (mert neki négy megvilágosodási állapota volt, ami egy-egy tartás és másképpen pedig te őtet ne akarjad ábrázolni, mert nem szabad!) De egy királyi palota, egy államigazgatási központ, pláne egy kb 1 milliós népességű város szerkezetét stb nem tudtuk. Láttunk téglából épített romokat és nem tudtuk mit látunk. OK, legközelebb befizetünk egy Ibusz útra. A romok szépek voltak, látszott a régi nagyságuk, a fallal körülvett egységek, persze főleg templomok, ésazok kiegésztő építményei, de sok más is. Sajna egy angolt, magyarul is megérhető formában beszélő vezetőt nem tudtunk bekalkuláln. Röviden, ezt a programot kicsit elszúrtuk.

Visszacaplattunk a minivan-ekhez, visszajöttünk a szmogba - szagba. Van a szállásunk mellett a sarkon egy kis bolt. Kb. mint otthon. Kíváncsiak voltunk, hogy milyenek az árai más, esetleg egy supermarkethez viszonytva. Ja, olyan itt nincs sok. ŰOtt csak a felsőbb osztályból valóak vásárolnak. Itt az átlagember reggeli-ebéd-vacsora és köztess nasi mind az utcai etetőktől kerül beszerzésre. Nem tudjuk, de nem látjuk, hogy otthon főznének, ennének az átlag thaiok. Itt 24 órában esznek az utcán, a rettenetes szogban. Végy egy levegőt! Megbánod! Az kb -1 év az életedből. De a parkok tele vanna tai-csi-vel magukat egészségesre csináló emberek ezreivel a magyar értelemben vett szogriadó vörös fokozatában. Názd a napot! Vörös, délben és fátyolos. Ayutthaya-ban erősen leégtünk 1 óra alatt. 4 nap alatt itt Bangkokban nem sikerült. Ennek itt örülnek, mert a barna bőrű ázsiai az paraszt. Azt szégyenlik. A főzés szaggal jár. Mivel mindehol főznek az utcán, mindehol főzésszag van, olyan amilyen nemzetiségű a főző asszony. Fölcsapod az orrod és megmondod ki főz! Még a menüt sem kell kérned! A hideg gyömölcsöst meg a lábadon érzed meg, mert folyik ki a kordélyából a jeges víz. Megfáradt vízhólyagos talpú túristáknak - nekem - felüdítő hűtés jelent belecsorgatni a szandálba. És a gyümölcsök álomiak, finomak, jók. Igaz a 1,5 liter pálinkát már megittuk, de utcán eszünk, mindent, és nincs szapora se! Ok, palackos vízzel mosunk fogat, mert azt javasolták.

Szandál, ha valaki velem együtt volt oly' kezdő, hogy megvette a Columbia műanyag talpú kiránduló szandálját - az megérdelmi. Kukába vele! A víz és várhólyagokról készített képet a blog korhatár emelése nélkül nem közölhetem.DE! Petrától engedélyt kaptam, hogy zoknit viselhetek szandálhoz! Ezt! ! Ő! Mondta! !

1400 felhőkarcoló van Bangkokban - a wikipedia szerint. Biztosan van annyi mert látszik, hogy sok van. Gyönyörűek. Mellettük kulikocsiból árulják a bármit.Ha eddig hallottam kultúrsokk, azt sem tudtam mit jelent. Ok, most meg van. Petrus szerette London hangulatát. Bangkokból 5 nap után menekül. :-) Pedig Londonban több mint 10 millió ember él, Bangkokban csak 8 (bocs, elővárosokat most nem veszem bele.).