A főváros szó használata ebben az esetben nem túlzás, hiszan Chiang Mai a Lanna királyság fővárosa volt a XV-XIX század között és mintegy államszövetségként olvadt be a Thai királyságba. Bővebben lásd a Wikipedia-n.

Az értünk küldött kedves ember egy itteni viszonylatban rendkívül gyakran használt pickupra épített 8-10 (európai-ázsiai) férőhelyes személyszállító alkalmatossággal várt bennünket és bábként befóliázott hátizsákunkért. Ez a felépítmény szellős, európai szemmel kilátástalan doboz, két hosszanti paddal a két oldalon, hátrafelé nyitott. Zajos. Büdös. Ez a példány 22 éves volt. Ez a példány 100-on 1 liter olajat tuti evett a bűze alapján. A szállásunk egy nagyon rendes, tiszta, a városközponttól nem messzi, egy főút melleti épületben volt. Körbe ablakokkal, amin szunyogháló és spaletta volt, üveg nem. Zaj igen.

A ház mögött egy kedves közösségi térben volt a nyitott, féltetős konyha, sok aluminium vok szerűvel, bárddal, evőeszközzel. A bárdot külön említem, mert kés thaiföldön nem ismeretes, nem haszanált eszköz. Enni kanállal és villával esznek, vagy a kínai multúak pálcával, ha valamire kést kellene használni azt inkább vékonyabb-vastagabb bárddal oldják meg. Két gázpalackra rakott rózsa, mosogató, mikell még egy konyhába? Szúnyogriasztó. Az volt bőven, amolyan tekercses mint Mo-n.

Az ágyak itt kicsit másképpen vannak, mint máshol. Ez is máshol. Itt a matrac 25 cm vastag, kemény, merev, aminek a felső 1-2-3 cm-re puha. Ennek megfelelően aki éppen nem derékfájós és az orvos neki azt nem rendeli és esetleg nem kedveli az ilyet, az reggelre erősen összenyomódik/törik és keveset alszik. Ebben a házban az üveg hiánya és a főútvanal melletti levés, kicsit zajos hálószobai környezetet eredményezett. Itt is az a szokás, hogy reggel a gyerekeket buzdító énekekkel, himnusszal fogadják, lelkesítik magasabb szintű tanulásra és ezt már kore reggeltől elkezdik, hogy a korán érkezők még lelkesebbek legyenek. Mi is korán keltünk.

Első Chiang mai napunkat városnézéssel-csavargással töltöttük. Első programként a 3D múzeumba mentünk. A stílust ismeritek:

Itt rendesen elbohóckodtunk 2-3 órát.

 A wat-okról és a városról, majd a következő bejegyzésben.