Erre a napra egy "hajnali" kirándulás volt tervezve ami 7.00 kor indult. Az egyik fán még sürgölődtek a majmok a lombok mögött, de végül csak a majmok menekülését az erdőbe hallottuk-láttuk. Ahogy végignéztem a képeket találtam az alábbit, ami 200 mm-es optikával készült, sejtés alapján.

 Vissza a táborba, reggeli,majd utána mi magunk eveztünk ki egy csendes öbölbe, de csak zajokat hallottunk az erdőből. Igazából tudhattuk volna, hogy a nappali állatok is hajnalban, napfelkeltekor kellnek, mennek reggelizni, tehát nekünk, ha látni akarjuk őket korábban kell kimenni. Hagyatkoztunk a vezetőnkre. Nem jött be. Korai ebéd után indultunk vissza a gátnál lévő kikötőbe, de előbb még bementünk egy cseppkő barlangba. Hogy a hosszú visszaút se teljen unalmasan Attila készített egy videót arról hogyan haladunk és hol haladunk:

Az, hogy ez cseppkövekkel tele lesz, sejthető volt, hiszen utunk során tucatjával láttunk barlang metszetet, és mindenfelé cseppkövet. A csónakkal abarlanghoz vezető lépcső elött álltunk meg. Bent nagyon párás meleg volt, félelmetesen sok cseppkő, annak szinte minden változata. Jelentős számban már nem élő cseppkövek, de volt sok élő is. Egy valamire való magyar barlangászt erősen sokkolna, ahogy a nép a barlangban álló cseppköveken (sztalagmit) lépegetve jut előre, sokszor főggő cseppkövekbe (sztalaktit) kapaszkodva, miközben talptól tetőig érő cseppkőoszlopokat kerülgettünk.

Természetesen a barlangban voltak denevérek és pókok is. A gátnál átszálltunk egy minivan-be. A fiatal sofőr srác szerette vlna bemutatni vezetési tudását és 120-130 km/órás tempóval száguldott velünk településeken keresztül, kanyargós utakon. Félelmetes volt. Khao Lakban magyar házigazdánk várt. De ez már a következő történet lesz.