Ebben a nagy utazásban, különösen a Chiang Mai - Bangkok hosszú úton nem volt minden nap időnk megírni aznapi történéseket. Már hazaérkeztünk, de mindenképpen szeretnénk beszámolni az egész útról, így lesznek még új bejegyzések, illetve a régebiekhez is lesz még hozzáfűzni való, mert olyan sok élményt kaptunk, amit nem volt időnk rendesen kifejteni, elmondani.

Lesznek olyan további bejegyzések is, amik a thai hétköznapokat fogják bemutatni, vagyis egy átlagos túrista, vagy utazó tapasztalatait. Tesszük ezt azért, mert indulás előtt mi is kerestünk a neten hasznos információkat, amik segítenek eligazodni a hétköznapokban. Valószínűleg mi kerestünk sikertelenül, mert sem magyarul, sem angolul nem voltunk nagyon sikeresek. Sok embertől hallottuk, hogy a Lonely Planet az egyik alap mű. Ez teljesen igaz. Anélkül nem is érdemes elindulni! A National Geographic kiadványa valóban jól leírja pár szóban az ország földrajzát, történelmét, mai politikai állapotát, a Buddhizmushoz való rendkívül erős kötédést, illetvenéhány kitűntetett helyről is kapunk részletes leírást. Az utazással kapcsolatos információ kevés van benne. Lehet úgy gondolják, arra ott a Lonely Planet.

A khorati Zada Resort valóban nagyon remek szállás volt, és még az ágyonis rendesen lehetett aludni. Ágyak. Thaiföldön az emberek jelentős része gyékényen alszik, vagy máshol, de nem ágyon. Biztosan van itt is olyan réteg, aki európai értelmű, puhaságú matracon alszik. A "matrac" a szállásokon kb 20 cm vastag, rettenetesen kemény, és csak a felső 1-2-3 cm-en van valami puhító réteg. Ahogy már korábban utaltam rá, minden reggel erősen összetörve ébredtünk. Ez a resort volt az első, ahol számunkra normális ágy volt, a többi az előbb említett keménységű fekhely volt.

Rendes reggeli után indultunk útnak Ban Prasat falu felé, ami állítólag selyem készítéséről nevezetes. No selymmel nem, de az utcán szétterített rizzsel találkoztunk. Valaki mondta is, most aratás van, selymet készíteni máskor is lehet.

De érdekes volt ez a falu az archeológiai feltárása miatt is. Ezekben a 4-6 m mély gödrökben mutatták, be a 3000 évvel ezelőtti, akkor már helyben élő és mezőgazdasággal foglalkozó falu temetkezési helyeit, illetve egy részletes leírást az itt élőkről.

 És ezen az estén ért el minden fotósok rémálma, figyelmetlenül mentettem ki a képeket a kártyáról és elveszett 189 kép, amin a faluról illetve a következő Phimai khmer városban készített képek voltak. Így ez a bejegyzés kicsit képszegény lesz.

Phimai (Prasat Hin Phimai néven is megtalálható) a khmerek által egy 600 éven keresztül lakott város, illetve ebből már csak a tamplomainak maradványa látható, melyek főleg a XI-XII. században épültek. A várost a thaiok 1431-ben foglalták el. Stílusában erősen hasonlít Anghor Wat-ra, természetesen sokkal kisebb. Egyes történészek szerint a mai város is a régi utcarendet követi.

Amikor ott voltunk éppen egy fesztivál volt, nagy kirakodó vásárral, ahol többek között az egyik pulton 8 féle sült rovar volt kapható, olyanok mint, 5-8 cm-es sáska, csótány, 3-4 cm-es valamilyen hernyó és egybek. Remélem Attila barátom majd kisegít néhánnyal, hogy be tudjuk mutatni. Igazábólnem sok vevőt láttunk a pult előtt, de biztosan van rá kereslet, ha ekkora mennyiségben árulják. A piacon végre láttunk szép selymeket és más ruhákat is.